Az Erasmus Mobilitási Program keretén belül egyetemünk Tanítóképző Főiskolai Karának két oktatója, Dr. Somodi Ildikó textilművész és Dr. Szarka Júlia zenepedagógus tartott művészeti foglalkozásokat a Partiumi Keresztény Egyetemen, Nagyváradon. Fő témájuk az életöröm és az élet szépségeinek feltárása volt a művészeteken keresztül, melyek megtapasztalásnak fontos szerepe van a fejlődésben. A foglakozásokról és a személyes tapasztalatairól Somodi Ildikóval beszélgettünk.
Hogyan lett textilművész? Miért ezt a művészeti ágat választotta?
Erdélyben születtem egy kis faluban, ahol a szövés mestersége még mindig élő hagyomány. A nagymamám és sokan mások is a környezetemben szőttek. A helyben termesztett kenderből mi magunk készítettünk fonalat, mely tevékenység minden fázisát az áztatásától a fonásáig megcsodálhattam. Ez az élmény nagy hatást gyakorolt a későbbi művészeti munkásságomra. Mindig megfogott az anyag és a színek együttes minősége; nem véletlen, hogy a festészet határterületet jelent a számomra, hiszen a színek és a textil összekapcsolódása a festészet által is megvalósulhat. A műveimet nézve tehát egyszerre beszélhetek festményekről és szövött alkotásokról, melyeket egy sajátos technikával dolgozok fel – a Bibliamúzeumban nemrég kiállított textíliáimon ez a kettősség jól látható. Eredetileg festek, amit aztán beszövök, vagyis a vetülékfonalat a láncfonalak és a festék eltakarja.
Művészként mindig az adott időszakban fontosnak tartott érzések és élmények ihletnek meg, de a bibliai témák állandó jelleggel foglalkoztatnak. Több kárpitomat is az Ószövetségi Szentek Szentjét elhatároló kárpit csodálatos szimbolikája ihlette. Az evangéliumokból tudjuk, hogy ez a kárpit Jézus kereszthalának pillanatában kettéhasadt, így szimbolizálva Krisztus áldozata által a bűnös ember számára megnyílt utat Istenhez. Jézus korábbi kinyilatkoztatása valósult meg abban a pillanatban mindent megrengető erővel: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” (János 14:6) A kettéhasadt kárpit csodája erre emlékeztet, és a művészetnek is ez a feladata: az emlékezés és emlékeztetés.
Miért fontos a művészeti nevelés?
Az alkotás örömforrás. Az esztétikai oktatásnak és az alkotásban megtapasztalt örömnek óriási szerepe van a kisgyermekkori személyiségfejlődésben. A művészet általi nevelés komplex képességekre hat; a kreativitás, a problémamegoldó gondolkodás fejlesztése a felnövekvő ember számára fontos életszemlélet-formáló erő. Az alapvető ismeretek tanítását és elmélyítését összetett művészeti közegben lehetne a leghatékonyabban megvalósítani. Az alkotás élménye szinte észrevétlenül fejleszti az érzelmi intelligenciát, mely elengedhetetlen tényezője a társadalmi beilleszkedésnek. A kisgyermekkori és alsó tagozatos korosztályban például a színtapasztalatoknak és az önkifejezés más formáinak igen fontos szerepük van az érzelmi-lelki egyensúly megteremtésében.
Milyen foglalkozást tartottak az Erasmus Mobilitási Program keretén belül?
Immár második alkalommal tartottuk meg művészeti foglalkozásunkat Dr. Szarka Júliával a Partiumi Keresztény Egyetemen, melyben egy komplex művészeti nevelési gyakorlatot kívántunk bemutatni a programban résztvevőknek. Romániában nincs különválasztva az óvodapedagógusi és a tanítói képzés, egy diplomát kapnak az ezt a szakot választók, így nekik tartottuk meg programunkat.
Közös alkotási gyakorlatunk „Az élet csodái” téma köré szerveződtek. Az élet szépségére való rácsodálkozásban, az életöröm megélésében és kifejezésében fontos szerepet játszanak a színek, így az alkotási és a zenei gyakorlatok is erre épültek. A központi elem a spontán színkeverésen keresztül a színek kifejező erejének megtapasztaltatása és a hasonló zenei élmények átélése volt.
A résztvevők milyen fontosabb területeket tanulhattak meg?
Egymással párhuzamosan voltak zenei és képzőművészeti blokkok. A foglalkozás elején színkeverési technikákat tanítottunk, amelyeket felhasználva a programban résztvevők két tematikus kompozíciót alkottak meg – egy elvontabb expresszív-színkompozíciót és egy életörömfát – majd körbejártuk azokat az alkotási formákat, területeket, ahol az életöröm és az élet csodáinak szépsége kifejezésre jutnak.
Sikeresnek mondhatjuk a megvalósult programot; a résztvevők alapvetően örömmel fogadtak minket, láttuk és éreztük, hogy a foglalkozás elérte a célját, és át tudtunk adni nekik egy olyan személetet, amelyet talán még nem ismertek. Az elkészült kompozíciók ott maradtak; jó volt látnunk, hogy sikerült színekkel megtöltenünk az intézményt.
