A reformáció 500. évfordulójához, valamint az Arany János-emlékévhez kapcsolódóan rendezte meg a Károli Gáspár Egyetem 2017. október 27-én, Nagykőrösön Tompa Mihály születésének 200. évfordulója tiszteletére azt a tudományos konferenciát, amelyen Tompa költői és prédikátori arcát mutatták be.
A konferencia első része Tompa irodalmi munkássága előtt tisztelgett. Onhauszné Godó Benita irodalomtanár Tompa emberi és költői portréját vázolta, Erdélyi Erzsébet nyelvész pedig Tompa nagykőrösi élményeiről szólt. Mindkettőjük előadása utalt arra, hogy Tompa irodalmi munkássága a maga korában is igen jelentős volt, az Arannyal és Petőfivel való barátsága pedig meghatározta értékelését is: kora méltó költőtársat látott benne. Az előadók szóltak arról is, hogy Tompa irodalmi munkásságában a népies elemek domináltak, lírája általában bús és borongós volt, azonban soha nem reménytelen. Igaz és mély érzések jellemezték, valamint a nagyon erős képzelőerő. Igen kedves motívumai a természetben fellelhető jelek sokasága, a haza, a család, a vallás és a barátság. Elevenen láttatta a XIX. századi romantikára is jellemző természetszeretetet. Érző lélekkel és finom érzékenységgel jelenítette meg a növényi és állati élet jellemző vonásait, valamint igen finoman rajzolta meg az embert körülvevő természetet is. Az előadók utaltak arra, hogy a mai korunkban is van Tompának aktualitása és üzenete: a nemzetért, a hazáért való aggódás, valamint az általános emberi érzések kifejezésének szükségessége ma sem hanyagolható el.
A konferencia második részében Szetey Szabolcs, Balogh Dávid és Pap Ferenc lelkipásztorok, egyetemi oktatók a lelkész Tompát mutatták be. A három előadás az igehirdető Tompára fókuszált homiletikai, prédikátori önképi szempontból, valamint a temetési beszédek vizsgálata révén az élethez, a halálhoz és a feltámadáshoz fűződő viszonyát igyekezett feltárni. Az előadók szóltak arról, hogy Tompa költői és irodalmári mivolta jól kitapintható lelkipásztori munkásságában is. Az igehirdetésekor elhangzott beszédei irodalmi szempontból igen csiszoltak, ma is érdemes őket olvasni, mert retorikai szempontból is esztétikai élményt nyújtanak. Tompa gömöri lelkipásztori évei, különösen is a Hanva községben eltöltött idő bizonyítja azt, hogy komoly elkötelezettséggel volt a hívek irányában, fontosnak tartotta a vallási nevelést és a hit mind jobban való át- és megélését. Tompát a kora született szónoki tehetségű lelkipásztornak tartotta, beszédei méltóságteljesek, nagy hatásúak, amelyek igyekeznek megragadni a hallgatóságát. Pap Ferenc kitért arra is, hogy a temetési beszédek vizsgálata nem csupán teológiai szempontból lehetett jelentős, hanem pedagógiai szempontból is, amennyiben azok az élőkhöz szólnak és az élők számára erkölcsi célzattal bírnak.
Az öt előadást követően az egyetem Karácsony Sándor Színpadának és a Laus Viventi Deo Énekkarnak közös irodalmi-zenei előadása következett Arany-ősz címmel. Az előadók Arany, Petőfi és Tompa barátságát idézték fel a „magyar triumvirátus” lírai műveinek előadásával, valamint a kortársak visszaemlékezése révén. A konferencia elején Szenczi Árpád dékán mondott köszöntő szavakat, a végén pedig Méhes Balázs dékánhelyettes néhány érdekes és jókedvre derítő anekdota felidézésével zárta be a tudományos ülést. A konferencia nagy értéke volt az, hogy az irodalmi és teológiai életben is perifériára szorult Tompa Mihályra irányította a figyelmet.
Az előadások Tompa művészetének újragondolási lehetőségét adták meg, nem elfeledve azt, hogy aki költőként és református lelkipásztorként a magyar népi-nemzeti irodalmi irányzat egyik legjelentősebb képviselője volt a XIX. században, valamint a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja is, a mai kor emberéhez is tud szólni a reformáció értékvilágának felragyogtatásával.
Mészáros László
