A Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Kara a 2024/2025. tanévben hirdette meg először középiskolás művészeti versenyét, a Művészet határok nélkül képzőművészeti alkotóversenyt. Készülve az új tanév versenyidőszakára, a nagykőrösi Arany János Református Gimnázium és Kollégium diákjaival és tanárával beszélgetett Bárdos Dóra (KRE PK) a Művészet határok nélkül versenyről. A most végzős Ipolyi Gréta festményével az illusztráció kategóriában szerzett Kárpát-medencei második helyezést a tavalyi döntőben. A szintén 12. osztályos Kovács Botond pedig két kategóriában is indult: a képregény, képsorozat témában második helyezett lett, az animáció kategóriában pedig negyedik helyezést ért el. Református társintézményünk magyar–történelem szakos oktatója, Bálintné Parrag Szilvia tanárnő számos versenyzőt készített fel a megmérettetésre, köztük Grétát és Botondot.
KRE PK: Versenyünk címe Művészet határok nélkül. Ha egyetlen szóval lehetne összefoglalni a lényegét, mi volna az?
Ipolyi Gréta: Az önkifejezés. Nincsenek megszabva az apró részletek, arról alkothatunk, amit nekünk jelent az adott vers.
Kovács Botond: Az alkotást és a szabadságot mondanám. Tényleg nincsenek határok, azt jelenítek meg, amit szeretnék.
Bálintné Parrag Szilvia: Két fogalmat is mondanék: lehetőség és kreativitás. A gyerekek számára mindig lehetőség, ha versenyezhetnek, és ez igazán kreatív verseny volt. Szólt az irodalomról: hogy megismerjenek verseket, amelyekkel addig még nem találkoztak. És szólt róluk: hogy mit látnak meg a versben, mi fogja meg őket benne, és hogyan tudják megalkotni róla a saját művüket.
KRE PK: A versenynek két nagy témája volt: a „csoda” Reményik Sándor költészetében, illetve a „kapu” motívuma a 20–21. századi magyar lírában. Gréta, te Reményik Sándor egy olyan költeményét illusztráltad, amelyben megjelenik a „csoda” fogalma: az Augusztus, nyárutó címűt. Hogyan esett erre a műre a választásod?
Ipolyi Gréta: Először megtaláltam a verset: azt már előre eldöntöttem, hogy a csodáról kell szólnia. Ez pozitív dolog, így mindenképpen erről akartam inkább rajzolni.
KRE PK: Pozitív, derűs természetnek tartod magad?
Ipolyi Gréta: Igen. Miután több verset is elolvastam, ez volt, amelyik leginkább megfogott, és erről éreztem, hogy a legjobban meg tudom eleveníteni képben.
KRE PK: Az eredmény egy érzelmekkel teli éjszakai tájkép lett, amin mintha nem volna biztos, hogy a közepén egy valódi csónak vagy a tükörképe látszik.
Ipolyi Gréta: Igen, ezek tükröződések. Az a gondolat vagy kép, hogy az égen tüzes hajók járnak, első olvasásra megvolt, és máris tudtam, hogy mit szeretnék lerajzolni. A kész festmény inkább szomorú hangulatú lett, de ez az este békés is, szerintem. Mindez a versben megjelenő érzéseket tükrözi.
KRE PK: Egyébként sokat rajzolsz, festesz?
Ipolyi Gréta: Sajnos mostanában kevesebbet, nincs annyi időm rá. De azért mindig csinálok valamit, ami a művészettel kapcsolatos: elég régóta része az életemnek. Embereket különösen szeretek rajzolni, akár a körülöttem élőket, akár elképzelteket, akik egy-egy érzést adnak át a képmásukkal.
KRE PK: Botond, neked két pályamunkád is volt. A képregény, képsorozat kategóriában Kosztolányi Dezső A szegény kisgyermek panaszai ciklusának egy darabjához, a Gyakran megyek el most halotti házak kapujánál… kezdetű vershez készítettél egy különleges grafikát, ami megidézi a költő híres képmását. Ez volt az, ami megfogott?
Kovács Botond: Nem, inkább a kapu motívuma jelent meg először a szemem előtt, és ahhoz próbáltam keresni egy hozzá illő szöveget. Úgy találtam, hogy ez a vers lenne a legjobb, mert kevesen ismerik, jól tudnám illusztrálni, és egyszerű is, bárki meg tudja érteni, miről szól. A közérthetőség cél volt nálam. Úgy gondolom, hogy mivel nem mindenki szereti, ismeri ezeket a verseket, érdemes megmutatni, hogy érthetőek és érdekesek, és így, lehet, többen megkedvelik. Mesterséges intelligencia alkalmazásával csináltam a pályamunkát, illetve egyéb más képszerkesztőkkel. A mostanában gyakran emlegetett ChatGPT-is használtam hozzá, ami ötleteket is adott, egész jókat, illetve megvalósította azokat a képeket, amiket én elképzeltem. Persze voltak némi fennakadások vele, de a végeredmény szerintem magáért beszél.
KRE PK: A másik pályázati műved egy animációs kisfilm, amely Juhász Gyula Falusi alkony című verséhez készült. Itt is magabiztosan használtad a számítógépes művészet lehetőségeit: a film elképesztő nyugalmat áraszt.
Kovács Botond: Bár valószínű, hogy nem mindenkinek tűnik fel, de az animációmat egy játékon belül vettem fel, aminek van cinematic módja is. Ezzel élethű, saját kisfilmeket lehet forgatni. Úgy gondoltam, alkalmas arra, hogy egy nyugodt tájat jelenítsek meg. Az volt az érzésem, hogy ez tükrözi legjobban a vers hangulatát.
KRE PK: Kedves Tanárnő, nem mindennapi, hogy valaki magyar–történelem szakos tanárként képzőművészeti pályázatokon is rendszeresen elindítja a diákjait. Minek köszönhető ez az inspiráció?
Bálintné Parrag Szilvia: Amikor az órán verset elemzünk, gyakran szoktam mondani, hogy képzeljük el, mi jelenik meg előttünk olvasás közben. Szerintem sokkal könnyebb megérteni egy verset, ha születik egy kép róla a fejünkben vagy épp a papírunkon. Szorgalmi feladatnak sokszor adom fel, hogy a tanulók készítsenek rajzot egy műhöz. Most például épp Ady Endre Harc a Nagyúrral című versét vettük, és többen megrajzolták a disznófejű Nagyurat: hogyan is nézne ki, hogyan képzelik el... Nagyon szeretem ezt a módszert alkalmazni. Innen csak egy lépés az alkotóverseny.
Ipolyi Gréta: Én nagyon szeretem az irodalomórákat, a verselemzéseket. Szerintem ez tényleg jó módja a művek megismerésének: hiszen ahhoz, hogy sikerüljön a jelentéseket lefesteni vagy bármilyen alkotásban megmutatni, igazán meg kell érteni, mit fejez ki a szöveg.
KRE PK: Szilvia, hogyan zajlott a gimnáziumban az első forduló?
Bálintné Parrag Szilvia: Sokan jelentkeztek az iskolánkból: végül tíz diák indult, több pályázattal is. Így szerveztünk egy kis házi versenyt, amelyhez felkértem három zsűritagot: a rajztanárunkat, a digitális kultúra tanárunkat, illetve egy másik magyar szakos kollégát. Ők döntötték el, melyek azok a művek, amelyeket továbbküldünk. Én abban tudtam segíteni a versenyzőket, hogy mindkét témához összegyűjtöttem néhány verset, szerintem legalább húszat-húszat. Ezeket olvasgatták a gyerekek, és így rájöhettek, melyik téma áll hozzájuk közel. Nagyon szép alkotások születtek: bár én inkább az irodalmi oldalukat tudom értékelni, az látszik, hogy mind különlegesek voltak.
KRE PK: A Művészet határok nélkül szervezőiként fontosnak tartjuk, hogy határon túl élő középiskolások is részt vehetnek rajta. Mi erről a véleményed?
Bálintné Parrag Szilvia: Eleve szeretem az olyan versenyeket, amelyek Kárpát-medenceiként vannak meghirdetve, sok ilyenen szoktunk részt venni. Számomra mindig érdekes olyan kollégákkal találkozni, akik a határon túli régiókban tanítanak. Jó látni, mennyire szívükön viselik a magyar irodalom, művészet, költészet ügyét.
KRE PK: Az utolsó kérdés: ki mit gondol a következő Művészet határok nélkül versenyről?
Bálintné Parrag Szilvia: Örülök, ha lesz újabb verseny. Szerencsére most is vannak lelkes diákjaim, akiket nem kell győzködni, hogy induljanak, hanem jönnek és jelentkeznek.
Ipolyi Gréta: Nekem nagyon tetszett a verseny. Az pedig különösen, hogy mindazok részt vehetnek benne, akik egy nyelven olvassák az irodalmat, határon innen és túl. Ez jó!
Kovács Botond: Nekem is tetszett a verseny. Kifejezetten jó ötlet volt, hogy Kárpát-medencei lett, és sokan részt tudtak rajta venni. Sok sikert kívánok a következő résztvevőknek és győzteseknek!
A verseny a Nemzeti Tehetség Program támogatásával,az NTP-TMV-24-0070 azonosítószámú, Művészet határok nélkül alkotóverseny című pályázathoz kapcsolódóan (vonatkozó támogatási alprogram: Tanulmányi és művészeti versenyek megrendezésének támogatása,
a pályázati kategória kódja: NTP-TMV-24), a Nemzeti Tehetség Alapból valósult meg.
